2007 júliusában Obama részt vett a pedagógusok nemzeti konferenciáján, ahol elmondta: iskolalátogatásai közül mindig emlékezni fog arra, amikor szülővárosának, Chicagónak egyik általános iskolájában járt. Itt egy fiatal, alig pár éve tanító, még mindig lelkesedéstől túlfűtött tanár elmondta neki: elege van abból, amikor a társadalom millióféleképpen próbál kifogást találni arra, hogy "ezek a gyerekek" miért nem tudnak jól tanulni: mert rossz körülmények közül jönnek, mert le vannak maradva a többiekhez képest. A tanár elmondta neki: nem "ezekről a gyerekekről" van szó, hanem "a mi gyerekeinkről."

Obama ezt a következőkkel egészítette ki beszédében: "A mi gyerekeink azok, akik miatt most ebben a teremben vagyunk. A mi gyerekeink azok, akik miatt úgy ébredtek, hogy vajon hogyan tudtok ma is jól teljesíteni előttük, és úgy fekszetek le aludni, hogy már a másnapi tanítási terven gondolkodtok. A mi gyerekeink azok, akik miatt Ti minden nap bementek az osztályterembe még akkor is, ha nem kapjátok meg a kellő támogatást, fizetést, vagy tiszteletet, amit pedig megérdmelnétek. És mindezt azért teszitek, mert hisztek benne: minden gyereknek meg kell adni az esélyt, minden gyerek tanítható."


És itt az eredeti szöveg:


Over the last few years, I've been traveling to different schools and meeting with all kinds of educators to hear about what's working, what's not, what makes the difference when it comes to educating children today.

I've gained a lot of valuable insight from these visits, but one I'll always remember is my trip to Dodge Elementary School in my hometown of Chicago. I was talking to one of the young teachers there about the challenges they faced, and she mentioned what she called the "These Kids Syndrome" - the willingness of society to find a million excuses for why "these kids" can't learn. It's the idea that "these kids come from tough backgrounds" or that "these kids are too far behind." And after awhile, "these kids" become somebody else's problem.

Then she said to me, "When I hear that term, it drives me nuts. They're not 'these kids.' They're our kids."

Our kids are why all of you are in this room today. Our kids are why you wake up wondering how you'll make a difference and go to bed thinking about tomorrow's lesson plan. Our kids are why you walk into that classroom every day even when you're not getting the support, or the pay, or the respect that you deserve - because you believe that every child should have a chance to succeed; that every child can be taught.