Az Obama mágneskollekciót azért el tudnám képzelni a hűtőmön. Csinálhatunk az elnökből klódgatyás strandhuszárt természetesen hawaii stílusban, demokrata szuperhőst, és persze a megszokott jó szabású öltönybe is belebújtathatjuk.

Rakhatunk üzenetet is a szájába. Azért valljuk be, viccesebb az ő szájából hallani reggel, hogy "tej, kenyér".

 Az Obamarama Magnetic Kit ára 18 dolcsi, és megrendelhető itt.

Barack Obama szóvivõje bejelentette: február 25-én egy nagy koncerttel körítve adják át Stevie Wondernek a Library Of Congress Awards díjat.

A soul mûfaj szupersztárja ugyan már így is végtelen sok kitüntetés birtokosa (csak a Grammy-t 22-szer vitte haza, egy rakás lemeze tanyázott amerikai és brit toptízekben, a méltán elismert Rolling Stone magazin pedig a világ 15. legjobb elõadójának tartja), az esemény apropója nyilván az lehet, hogy az 1970-es Signed, Sealed, Delivered I'm Yours címû opuszával Obama kampányát is erõsítette.

Hadd osszak meg veletek egy ínyencfalatot, képedjetek el velem együtt: egy David Bergman nevű fotós elképesztő panorámaképet rakott össze az Obama beiktatásán készített összesen 220 fotójából. Kattintsatok a képre, és ott nagyíthattok, ahol akartok.

Kiket ismertek fel a díszvendégek közül? Jó kukucskálást! :)

Elsõ tévés interjújában arra kérte Obama a muszlimokat, hogy a cselekedetei alapján ítéljék meg (és nyilván ne csak úgy zsigerbõl), mint amilyen például a guantanamói fogolytábor bezárása.

A dubai székhelyû, arab nyelvû Al-Arabíja csatornának adott interjújában a frissen beiktatott elnök azt mondta, hogy az amerikaiak nem tekintik ellenségnek a muszlimokat, és a jövõben õ maga kölcsönös tiszteleten alapuló viszonyt helyezett kilátásba. Különmegbízottját, George Mitchellt pedig azzal küldte a térségbe, hogy az eddig megszokott iránydiktálós attitûdöt cserélje le nyitott meghallgatósra.

Barack Obama új jelzést küldött a világnak azzal, hogy kijelentette: egy éven belül be kell zárnia a guantanamói fogolytábornak. Hogy mi lesz a terroristagyanús rabokkal, arról nem esett szó. Jelenleg 240-en éldegélnek a szögesdrótok szorításában a Kubában lévő de amerikai felségterületen, a 2002-es nyitás óta majdnem ezren raboskodtak már itt.

Néhány kép a Reuters jóvoltából, 2008 decemberéből:

A lényeget a híradásokból már úgyis megkaphatta, aki akarta - ezért én inkább szemezgettem innen-onnan mindenféle infókat, amik adalékként szolgálhatnak az USA új elnökének megítéléséhez.

• Barack Obama szám szerint az USA 44. elnöke, és negyvenhét évesen az egyik legifjabb is. Ennél már csak azt hangsúlyozták többször, hogy afro-amerikai: anyja egy kansasi fehér asszony, míg apja Kenyából származik.
  
  
• Obama sikerét - amiben bõrszíne és neve miatt eleinte kevesen hittek - nagyban köszönhette annak, hogy hatékonyan aknázta ki az újszerû kampámymódszereket, különösen a világháló nyújtotta opciókat: saját YouTube csatorna, Facebook profil, Myspace oldal tanúskodott arról, amit szakértõk is sûrûn emlegettek: jelesül, hogy tulajdonképpen õ az elsõ "netokrata" elnök a világtörténelemben.

Nemrég új, retrós logóval rukkolt elõ a Pepsi - állítólag 1 millió dollárnál is többet költöttek a dizájnolásra -, és most újabb lépésre szánták el magukat: kihasználva, hogy az Obama-kampányhoz kísértetiesen hasonlít a friss arculat, jól meglovagolták az elnöki sikert, és megalkották többek között ezt a videót.

Ha tud valaki olyan multiról, ami ennyire egyértelmûen lovagolta meg a világ külpolitikai szerkesztõségeinek legaktuálisabb témáját, ugyan már rikkantson :)

Bár a várva-várt eseményre csak január 20-án kerül sor, a Legoland California

fantáziavilágában már be is iktatták az USA elsõ színesbõrû elnökét - legalábbis ezt közölte le a San Francisco Weekly blogja.

Egyébként itt van mindenki, aki számít, természetesen LEGO-ból: Barack, Michelle és a lányok, Malia és Sasha Obama, valamint Joe Biden, John Roberts, Oprah, sõt, George Bush és Dick Cheney is.

Utóbbi kettõrõl azt is vizionálja a post írója, hogy esetleg végighúzhatnák õket a fõutcán, mint egykor Mussolinit - természetesen mindezt szintén csak mûanyag verzióban :)

A CNN.com cikke szerint habár az új elnök Barack Obama és kabinetje csak januárban kezdi meg hivatalos munkáját, már kidolgozták a programot arra, hogyan evickéljen ki az USA abból a recesszióból, amit az 1930-as nagy gazdasági világválsághoz hasonlítanak.

Az USA bevételei rohamosan csökkennek, miközben a munkanélküliség gyorsan nõ, jelenleg 6,5%, de várható, hogy felkúszik 10%-ra is. A gyártási szektorban jelenleg 438 billió dolláros (!) deficit mutatkozik, az USA államadóssága pedig a csillagászati 10 trillió dolláros álomhatárhoz érkezett.

Vajon mit várhat Magyarország a leendõ amerikai elnöktõl? Az bizonyos, hogy a világ nagy részére kihatnak a döntései, de vajon mit kezd a világválsággal? Szeretnénk már végre vízummentesen utazni a "Nagy Almába", de a vízválasztó számunkra talán mégis inkább az lesz, ahogyan az orosz-amerikai viszonyt fogja kezelni.

Miért? Gondoljunk csak bele, hogy Kelet-Európa (itt vagyunk mi is) mennyire függ az orosz energiától. Már üdvözöltük Barack Obamát, mint elnököt, de ha nem megfelelõen fog elsülni a két nagyhatalom barátsága, kellemes kis patthelyzet alakulhat ki.

A világválság okozta nehéz gazdasági helyzetben veszi át a kormánykereket a leendõ elnök: Barack Obama. Amennyiben átvezeti országát (és reméljük a világot is) a gazdasági depresszió sötét barlangján és végül fényhez jut a nép, talán egy lapon említhetjük majd a nevét például Abraham Lincolnnal, vagy George Washingtonnal, hiszen a legnagyobb elnökök is nehéz helyzetben vették át az országot.

Néhány adatot tennék csak ide, hogy némi betekintést nyerjünk abba, hogy hogyan is áll most az amerikai gazdaság makro szinten.

Mit várhatunk vajon az új elnöktõl? Ez a kérdés kering a levegõben az utóbbi idõben, hiszen a kampány és a szavazás lezárult. Obama megmutatta szónoki képességeit és részesei lehettünk az eljövendõ csodának. Én élõben is, mert éppen new york-i hotelemben követhettem végig a kampánybeszédeket egy gyönyörû nyárestén. Az augusztusi meleg és a pátosz együttesen hatottak rám ezen a napon.

Az elsõ érdekes, de nem meglepõ számomra az volt, amikor nem amerikaiként már majdnem a könnyeimmel küzködtem a beszéd alatt, mert annyira jók voltak a bevágott arcok, a fények, a kameramozgás és persze az egész dramaturgia, hogy nem tudtam mást tenni, mint az ajkamba harapni.